Fémesen süvítő hajtóművekkel elszállt a nyár a napfelkeltében. Meredek ívben emelkedő testén megcsillant a hajnali nap sugára, majd csendesodő morajlással eltűnt az ég kékjében. Lék keletkezett a térben. Csend és hiányérzet támadt a létben. Hirtelen üressé vált minden. Fáztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése